Az Elhallgatva kiállítás a 2B galériában  április 8-ig tekinthető meg.  A 2023 tavaszán felállítandó emlékmű megvalósulásának folyamata azonban az elhallgatva.hu honlapon végig nyomon követhető, ahol számos forrás, interjú és művészettörténeti előadás is elérhető a témában. Az Elhallgatva projekt célja, hogy elősegítse a háborús nemi erőszak társadalmi feldolgozását a történeti, művészettörténeti kutatásokra alapozva, a tudomány és a művészet segítségével.

Jelen kiállítás a 2021 nyarán kiírt köztéri emlékmű pályázatra beadott 36 pályamű közül azt a hatot mutatja be, melyek közül a szakmai zsűri kiválasztotta a következő év során megvalósuló nyertes pályázatot, valamint a második és harmadik helyezett alkotást. 

Összetett feladat volt egy adott helyszínre olyan emlékművet tervezni, amelyben a globális történelmi tapasztalat ugyanúgy helyet kaphat, mint az egyéni tragédia, s  amely nemcsak a lezárt múltról szól, de alakíthatja a jelent és a jövőbeli szemléletet is. A díjazott és kiemelt pályaművek válaszaiban közös volt a múlthoz és a jelenhez egyaránt kötődő hiány és a jövőre irányultság. A jövőre vonatkozó legfontosabb kérdés az volt, hogy a történelmi hiányokat, az emlékezés vakfoltjait hogyan töltik ki majd saját konstrukcióikkal azok, akik megtekintik a létrejött alkotásokat. Erről pedig majd csak a néző dönthet és az idő.

“Miközben nincs olyan település az országban, ahol ne lenne világháborús emlékmű, egész Kelet-Közép-Európában nincs olyan szobor, amely a második világháború női áldozataira emlékeztetne. Azért is szükség van az emlékműre, mert a hatalomnak azóta is vannak női és gyermekáldozatai. Fontos hozzátenni, hogy nemcsak nők váltak az erőszak áldozatává, de azok a gyerekek is, akik ebből születtek [traumatizálva és azt továbbörökítve].

Ha állni fog ez a szobor, lehet róluk is beszélni, és sorsközösséget vállalni minden megerőszakolt, molesztált nővel. Azokkal is, akiknek a történetével ma találkozunk. Ezek a lányok, nők is tudni fogják, hogy van egy szobor, amihez közük van. Egy emlékmű tisztelet ad, és ebben az esetben különösen fontos, hogy visszaadja az áldozatok méltóságát és elismerje a fájdalmukat.” emelte ki Tóth Erzsébet Fanni társadalomkutató, pszichológus, a pályázat nemzetközi szakmai zsűrijének tagja.

Múzeumi  beszélgetések címmel indult a Zsidó Múzeum új előadás sorozata. A követező online beszélgetésre március 22-én, kedden, 18:00-19:30-ig kerül sor. A témánk ezúttal, a bizalom lesz.

Felcsuti Péter bankár beszélget Balázs Gábor eszmetörténésszel, Dóra Bálint moderál.

A modern, felvilágosult, racionális ember, szóval mi, már nem a hiteire támaszkodik. Megvizsgál, bizonyít, mérlegel és dönt. De ki tud eligazodni az információk szakadatlan áramlásában, a „narratívák” végtelenjében? Mindennek utána lehet járni? Ki tudja, hogyan működik a mobiltelefonja, amelybe kihelyezte a memóriáját, ki látta az épület tervrajzát, amelyben dolgozik? Van-e gazdasági működés, akár egyetlen tranzakció is bizalom nélkül? Hogyan, miért bízunk meg valakiben? A nagy hitelválságok, gazdasági válságok hitelválságok, a hitelesség válságai is? Mennyire múlik életünk minősége a hallgatólagos, ki nem kényszeríthető megállapodások betartásán? Mi a bizalom szerepe, értéke a társadalmak működésében és a modern gazdaságban. Mit mond minderről a zsidó jog és filozófia, mit a közgazdaságtudomány.

Vajon miért? Mi a titka a regénynek? Ennek nyomába ered Czékmány Anna múzeumpedagógus, és a közös sétán rengeteg érdekes dolgot mesél majd. Felkereshetitek vele a Muzit, s ha valakinek kedve szottyanna kipróbálni a gojzizást – szigorúan einstand nélkül – arra is módja lesz. Vajon áll-e még a Lónyai utcai Budapesti Református Gimnázium, ahol izgatottan nem figyeltek Nemecsekék az óra utolsó perceiben? Létezett-e Nemecsek Ernő? No és a Pásztorok, Áts Feri vagy esetleg Geréb mind-mind Molnár játszópajtásai lehettek? De a legfőbb rejtély mégis az marad, hogy – alig pár lépésnyire a Molnár család imponálóan hatalmas egykori házától – pontosan hol is állt (vagyis feküdt) a grund?

A sétára az alábbi elérhetőségen lehet jelentkezni:

Mazsike:

+(36) 1 311-6665, +36 30 7402601

E-mail: info@mazsike.hu

Amenyiben szívesen olvasnátok még a regény népszerűségéről és izraeli fogadtatásáról egészen napjainkig, ajánlunk nektek egy rövid kis olvasnivalót, amiben „Heller Ágnes Zsidótlanítás a magyar irodalomban” című tanulmányából is olvashattok egy igazán érdekes részletet (a teljes tanulmányt a második linkre kattintva érhetitek el):

Bódi Géza: A Pál utcai fiúk Izraelben

Heller Ágnes: Zsidótlanítás a magyar irodalomban

Abban az esetben azonban mit lehet tenni, ha a téma ugyan érdekel titeket, nagyon is, de egy kellemes fotelből, kanapéról, vagy szőnyegen heverve jobban élveznétek a felfedezést? A Petőfi Irodalmi Múzeum honlapján digitális sétára is van lehetőség, egy nagyon izgalmas felületen:

DIY – A Pál utcai fiúk Online séta

A Ludwig Múzeum Kiterjesztett Jelen című kiállítására ellátogatva, május 15-én, vasárnap 16 órától alkalmunk nyílik arra is, hogy részt vegyünk egy tárlatvezetésen. A tárlat a permanens átmenetiség állapotát állítja középpontba: azt a pillanatot ragadja meg egy folyamatból, amelyben a jelen idődimenzió kitágul és – a képzőművészet eszközrendszere segítségével – közelről figyelhetők meg az állapot jellemzői, belső történései. Mintha egy sűrűsödési pont, a jelen összes, egyszerre benne zajló folyamatát egyben és folyamatosságában látnánk, kimerevítve az utolsó előtti pillanatot – egyfajta kifeszített jelenként. 

A kiállításban megjelenő művészi gyakorlatok, alkotási folyamatok külön-külön, mégis közös nevezőn keresztül nyújtanak lehetséges alternatívákat folytonos jelleggel újraíródó mindennapjaink tükrében. 

Értékes perspektívát kínál a kiállításhoz a zsidó hagyomány. A hétköznapok, az emberi élet minden egyes pillanatának megbecsülése, a jelenlét kitüntetett fontosságának tudatosítása mindenkori zsidó érték.

Ahogyan Rabbi Asher Lopatin írja: „Élni nagyon nem mindegy, vagyis véget nem érő lehetőség és esély. Ha nem volna elrontható, esély sem lenne. Ha nem mindegy az élet, akkor értelme van. Akkor van értelme. Csak akkor, ha egyetlen pillanata sem mindegy.

Darvas István rabbi pedig többek között az Ékev hetiszakasz kapcsán is foglakozik a jelenlét fontosságával:

“És ha hallgattok parancsolataimra amelyeket ma nektek parancsolok, hogy szeressétek Örökkévalót Isteneteket, hogy szolgáljátok egész szívetekkel és egész lelketekkel. Akkor megadom országotok esőjét idejében, az őszi és a tavaszi esőt, és betakarítod gabonádat, mustodat és olajadat.” (11:13-14). Juval Noah Harari, korunk jelentős gondolkodója írja: “A romantika változatosságot sürgető mítosza tökéletesen összeillik a fogyasztói mítosszal. Frigyükből megszületett az élmények végtelen piaca”. Ha az adott helyen vagy helyzetben százszázalékos az ember jelenléte, akkor az élményszükségletei is könnyebben kielégülnek, lesz eső, gabona, olaj és minden más, és nem érzi a folytonos keresés kínzó kényszerét. Mivel az élményt kínáló lehetőségek napjainkban csak úgy ömlenek ránk, ezért fokozottan nehéz a jelenlétünk maximalizálására – teljes szívünkkel és lelkünkkel – törekedni, de egy kísérletet talán megér.